A csapat tagjai Pénteken indultak, ki későbben, ki korábban, ki Székelyföldről, ki Partiumból ahhoz, hogy mind a 47-en a Glavoi-i réten az esti tábortűznél köszönthessük egymást. Szombaton reggel 6.30-kor már talpon voltunk. Sietnünk kellett a készülődéssel, mivel a hosszú-túrásoknak szedniük kellett a lábukat, hogy még napvilágban visszaérjenek.
Mindkét túra a Varasó tisztásról indult, ahova autóinkkal jutottunk el. Ezeket letéve, kezdetben a két csapat együtt haladt, de a csoportképet követően szétváltunk. A rövid-túrások, mintegy 23-an (volt ott minden: felnőtt, gyerek, gyereklelkű felnőtt) a Bohodei csúcs (1654 m), más nevén Istenek havasa felé vette az irányt. Ez túra 17 km hosszúra sikerült, 480 m szintemelkedéssel. A visszaúton már 25-en jöttünk, mivel az időközben megérkezett Laci és Tünde is csatlakozott hozzánk. A hosszú-túrán résztvevő 16 személy, Gábor vezetésével az 1792 m magas Bocsásza csúcsot célozta és hódította meg, mintegy 25 km-t téve meg 800 m szintemelkedéssel.
A szétválásunk után a két csapat már csak késő délután találkozott a sátortáborban. Itt a rövid-túrások Robi főszakács, és Csabi fő tűzmester vezénylésével egy kiadós paprikás krumplival várták a megfáradt túratársaikat, de előkerültek a különböző finomságok is, úgy mint a mézédes dinnye és egyéb különböző házi finomságok, legyenek azok szilárd vagy folyékony halmazállapotúak. De voltak akik a rövid túrát kevésnek találták és a sátraikhoz érve meg bevállalták a Csodavár túrát is.
Az este elérkezésével még egy fejlámpás csillag néző kirándulást is beiktattunk, a közeli Ponor rétre. Itt a fűbe leheveredve, fejlámpáinkat lekapcsolva csodáltuk a gyönyörű égboltot, közben vicceket és egyéb történeteket meséltünk egymásnak, vagy csak hallgattuk megfáradt túratársaink horkolását, akik erre a mutatványra 1 perc csend után képesek voltak. A szombat estét is tábortűz melletti beszélgetésekkel zártuk.
Vasárnap, ha csak kevéssel is, de tovább alhattunk, hisz nem kellett messze mennünk, csak a hegység leglátványosabb barlangját, a közelben lévő Csodavárat jártuk be. De indulásunk előtt még elvégeztük a szokásos reggeli, tábori rutinfeladatokat, úgy mint az éjszaka a juhászkutyák által széthúzott szemét eltakarítás, sok-sok kávé lefőzését, evés, bepakolás, majd az akkor meg zárva lévő helyi palacsintázónak írtunk egy "szerelmeslevelet" a palacsinta rendelésünkkel.
Ezt követően elindultunk a Csodavárhoz: utunk első része az erdőben vitt, ahol megkezdtük az ereszkedést az első dolinába. A meredekebb részeken a láncokba kapaszkodva. A dolina szélén a Portál lélegzetelállító látványa fogadott. Itt a csapat egy része beereszkedett a barlangba, hogy a második dolinába ezen keresztül jusson, míg a többiek a fenti ösvényt követve jutottak ide át és itt vártak társaikra. A barlangból kiérve immár együtt kapaszkodtunk fel a kilátókhoz, és ezeket körbejárva sátraink felé vettük az irányt.
Visszaérve a megbolydult Glavoj rét látványa fogadott, hisz nem csak mi, de sok környéken sátorozó is megkezdte a szedelőzködést. Lassan-lassan a mi csapatunk is megkopott, az elfogyasztott palacsinták és gomba levesek után egyenként búcsúztak el, az immár bepakolt és távozó túratársak.
Úgy gondolom, hogy ismét egy tartalmas hétvégén vagyunk túl, szép helyeket jártunk be, jó időben és jó társaságban volt részünk. Köszönet nektek akik eljöttetek, illetve Beának aki mindezt megszervezte.
